Miattad iszunk te állat

„Kezemben füstöl már egy Szojuz-10, na szívjad haver, b*szd meg, ne g*c*zz.
Csak egy csíkon nézek ki a fejemből, na itt a spangli b*szd meg, ez egy török kör...” (Action)

- Utat szívni az épületben?
- Ja, egy elbaszott nagy utat a padlótól plafonig érő ganjában.
- De miért?
- Mert ilyet még senki nem csinált. (az a gondolat már nem tudott utat törni, hogy valószínűleg mi sem fogunk…)
- Hánemá, ez állat.
- Ja.
- Azért rollintasz egy joe-t…?

A válasz késik. Késik, mert nincs.
Megtekeri a kisollóval szétnyirbált zöldet, zörög a Zig-Zag papír, az öngyújtó gázfröccse beindítja a propellereket, az agyuk parkolópáyára áll, de emelkednek. Van valahol Los Angelesben egy tábla: „Itt eltűnhetsz”.

Magic mushroom, zsáknyi zöld, haska, szifonpatron, meszkalin, rush. Betárazva, ravaszon a kéz, még mindig nem Benicio del Toro és Johnny Depp félelmei és reszketése vagyunk, még mindig nem Renton és a Betegfiú hallucinációi vagyunk, még mindig nem Telly és Casper kicseszett élete vagyunk. Azok vagyunk, akik. Kívül is zöld, belül is, itt-ott fények, de minden tompa. Az alakok homályosak, röhögni jó bárkin. Amikor valaki szól, olyan, mintha a halszem optika és a kagylóban hallott zúgás (egyeseknek tenger, hja persze) összefonódnának és nyomasztóbb már nem is lehetne. Kiderül, hogy zsaru, ami ott és akkor nem tényező, a beteges röhögés azért alábbhagy, a működőképes kerekek még csikorognak, de a kérdést megválaszolva tudvalevő, hogy baj van.

- Jó estét az uraknak!
- ’stét!
- Iddogáltunk, mulatoztunk?
- Nem.
- Igen.
- Ööö… hát végülis, ja.

Három különböző válasz, három junkie, eldugott jobbkézben egy üveg Johnnie, bal zsebben még vagy két mókára való cucc. „Itt eltűnhetsz”.

Hülye kérdések, kamikaze válaszok. A vérvételt is vállalná az egyik, de ez elsikkad a levegőben. A másik agyán átfut, hogy vajon feltűnne-e, hogy a barom szája szikszalaggal le van ragasztva... Vagy úgy nem tudna tépni? Ja, akkor ez vakvágány. Hosszú az este és azzal a zsaruval még kétszer találkoznak. Az egyik egy ismert mondatot idéz: „Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed.” A második motyog: „… van sok tetra-hidro cannabinol, ami jobban feldarabol, mint egy kanna bor.” A harmadik meg csak néz és fürdik a gondolataiban. Ez egy összkomfortos börtön. „Itt eltűnhetsz”.

„Na ennyit erről haver, k*rva sz*r az élet, de ha elb*sz*d a tied, akkor neked véged!” (Action)

(Részlet valamiből, ami még meg sem íródott.)

Ne lássatok meg

Ne adjatok rám aranyos palástot,
Nem kell a gyémántos korona,
De vigyétek a víg csörgő-sapkát is
S tarka köpenyeg sem kell soha.

Szürke-országnak vagyok a királya,
Láthatlan trónom nekem ragyog.
Amíg nem láttok, nem ékesíttek,
Nem rubrikáztok, addig: vagyok...

- Ady Endre -

Megvolt az évadnyitó. Nyúllábbal, meg répával...

"Ripityom! De nagy a kedvem ma,
vörösbort iszom az íccaka,
három-négy, vagy akár tíz iccével,
a tetejét megspriccelem ásványvízzel!"

Függöny le, Ádi el, virágokat a kukába, vastapsvihar rulez!

Az egész rózsaszín elefántok és pucér műanyagtörpék között kezdődött...

Szóval Jumbó, meg a kis plasztik Pán Petya is kikerekedett szemekkel és lefittyedő szájjal konstatálta, hogy akkor és ott ők bizony alulmaradtak egy deci narancsszínű takonyban tocsogó szemgolyóval, egy elbaszott (erről később) mutatóujjal és egy szétklopfolt aggyal (!) szemben. Ideális ajándék egy óvodás kiscsajnak szülinapra, nemde?

Szóval este átdörrentem az ünnepelthez. Csak úgy viccből rövidgatyában, gondoltam adok egy jobb csapottat a nátha szeme alá, meg különben is kutyaharapást szőrével. Blondie persze a szokásos "Ádám-kösztümben" fogad. Tündér, ugye? Kezdem megszokni, de (még) nem az esetem, majd 15 év múlva találkozhatunk. Amíg a pancsoló kislány effektussal büntet, picsán vágunk egy üveg borocskát, amúgy urasan, bögréből. Kristálypohara csak a kiváltságosoknak van. Blondie már a kádból követeli az ajándékát, dehát ki az a hülye, aki kihagyná, hogy egy gyereket szívasson? A törpék idegrendszere úgyis tovább bírja. Ragtapasz az ajándékért milyen biznisz? Bazmeg, ez az év üzlete, mégis átvág a kis szőke a palánkon. Egy pusziért odaadom az árut... (Blondie - eredeti neve Nina, de szereti, ha Blondienak hívom, nademajdhanagyobblesz, sikoltozvanevetésben világbajnok, és a Mengele névről neki nem a Hófehérke egyik törpéje ugrik be, krónikus nudista, és dumaláda; amit iszik: kakaóval üzemel; kapacitás: ne legyen messze a budi)

Kis intermezzo: Kutyával rapid borbecserkészés, nem tudom a Mazsola eladónője mit nézhetett ki belőlünk, de csak egy üveg szaros asztali bort kaptunk. Nem volt apelláta. Azért kurvaanyját.

Az ajándék osztatlan sikert aratott, Ágnes a levágott mutatóujjtól (szerinte miniatűr műfütykös), én meg a berepülő moszkítótól kapok dermedőgörcsöt. Aztán bevesszük magunkat a nagyszobába. Ami azért nagyszoba, mert nagy. De azért nem, mert csak ez az egy szoba van, tehát csak szoba. Sikerül megegyezni. Kutya kiszimatolja a hosszú percekig keresett dobókockát. Örülök, hogy meglett, egyébként maradtak volna a fa építőkockák. Az álomiglum felhúzásához meg amúgy is sokkal több kellett volna... A kocka meglett, jöhetett a libapoly. Merthogy ez a társas kőkemény folklór, minden libapásztorgyerek kívánságlistáján dobogós. Minket kellően elszórakoztatott. Minket, akiknek az átlagéletkora horzsolja a harmincat. A lényeg persze az, hogy az első kört parádés játékkal és brilliáns dobásintelligenciámmal behúztam, miközben Kutya meg egy mesteri húzással deportálta magát a játék origóját jelentő 1-es mezőre. Nevettünk, mert a kárörömnél nincs édesebb. Az, hogy Blondiet közben megtanítottam arra, hogy ki is az a Dr. Mengele, már mellékes. Végülis egy óvodáskorú gyereknek ezt muszáj tudnia.

Az Alvin és a mókusokat már nem vártam meg...

Ezt add össze. Erre varrjál gombot. Ez a kabátméret, meg ez a "d" is. És mostmár mindent tudsz...

Azt hiszem ez már a Bret Easton Ellis könyvek hozománya. Minden könyvének minden lapja egy százas szög. És mind egyre defektesebbé teszi az agyam. Kicsit fosatós a dolog, de ettől még teljesen normális vagyok. Próbálok lenni. Na jó, az szeretnék lenni...

A Glamorámát olvasgattam vasárnap este a kádban is, mikor megszegtem a szesszel élő halottak (élők, hallottak?) kőbe vésett alapvetésének számító: "ökör iszik magában" törvényét. Mert bizony alátartottam a számat egy üveg, jófajta félédes borocskának. Finom volt, hétvégén egy mikroliternyi alkohol sem tört be erőszakkal (nem röhög!) a testembe, kicsit hiánypótlásként magyaráztam a tükör előtt magamnak, hogy ezt nekem szabad. Szóval nem gyötört miatta a bűntudat bazmeg.

Valahol ott, a forró vízben sülve gereblyéztem össze ezt a rendkívül sajátos, Kusturica-filmből kilopott és megremixelt szóvirágcsokrot. Mert egy kicsit barátja vagyok Ellisnek. A bor mellett iszom a könyveinek minden cseppjét. Aki úgy olvas, hogy megjelennek előtte a hepeningek képei, az katarzist élhet át. Aki nem, az igazán nem is olvas. De ha igen, akkor itt szólítanám fel, hogy Ellis könyveit még véletlenül se kezdje el. Köszönöm.

Gondolkodtam (, vagy göndölködtem?), hogy egyszer majd én is összehozok egy könyvet. Valami ugyanilyen beteges képpel teli világot, mint ez az író, akinek ugyan nincs sok műve, de azok mindegyike tűéles, karcol és úgy magával ragad, mint amerikai gyereket a Fogtündér. Majd egyszer. Mikor lesz bátorságom rendet rakni a káoszban. Mert anélkül nehéz lesz...

a.) Ágnes
b.) Gabi
c.) Kutya
d.) Jurij.

Ne kezdjem azzal az idióta kérdéssel az újabb idióta bejegyzést, hogy melyik név a kakukktojás a listán? Tudom, nehéz. A "c" válasz is ér két pontot, de Gagarin névrokona ritkán látogat hozzánk, úgyhogy a "d"-nél dugóhúzás! (Gabi - bármit, bármikor, bárhol tud enni, diáklányhajat is lehet neki csinálni, kocsmabútor, franciából jeles és a kocsija hátuljában van az irodája; amit iszik: tequila, bor, gin; kapacitás: legyen még raktáron | Jurij: - aki jegyzetet rabol a Polóból, hogy aláírjam, az rossz ember nem lehet, kéthetente kergeti őrületbe a Fregatt legénységét, meg leányságát és jobban tud magyarul, mint Pákó; amit iszik: vodka, sör, unicum; kapacitás: orosz)

Szerdán Fregatt, sosemvoltunkmégottmegamúgyismijazakocsma? Egyébként minden Ágnes "göndölömjénél" kezdődött. Aki nem tudja mire gondolok, az göndöljön, amit akar...

Asztalnálülés, rendhagyó boroskóla inhalálás, sokkicsipálinkátinjektálás. Aztán az orosz nyomására a szakasz háromötöde fogta az arcát és átkocogott Polóba. Mert muszáj ott is rápróbálni a szűkös italkészlet milyenségére. Ha Jurijjal vagyunk. Egyébként arra sem szagolunk. De most igen. Na, ott indult a szómenés. Jurij először a rendelést adta le. Illetve adta volna, ha Erzsike nem szólt volna közbe. Álljon itt a tömör, de annál lényegretörőbb diskurzus:
- Jurij, régen láttam, épp' a múlt héten emlegettem.
- Vettem észre, végig hányingerrel küzdöttem.
Hát bazmeg, ez már elég lett volna a részleges rekeszizombénuláshoz, de a nő behajolt és az orosznak muszáj volt még jobban kihúznia a gyufát:
- Legyen szíves megfordulni, két sör és egy borospohár!
Végülis ja, én megelégszem a pohárral, mi a fészkes fenének bele ivólé is? Gyk.: boroskólát és borospohár alanyi jogon rímel egymással. Nyerítőgörcs. Ugye ti sem láttatok még kutyát artikulálatlanul röhögni?

Fregattba visszakanyarodván már csak egy lepke likvidálása tartotta bennünk a lelket, mondanom sem kell, hogy vele is az est főszereplője végzett. Brutális kegyetenséggel, a részletek ne érdekeljenek, legyen elég annyi, hogy laposak és sok van belőlük. Mármint a részletekből... Konyec fityma.

Az est során gyakran használt kifejezések:
- davaj
- ocsiny
- nazdarovje

Vodkát nem ittunk. Legközelebb sem fogunk...

Leszeleltünk Zöldbe a 27-es szám bűvöletében... Sok, ugye? Bazmeg.

Pali bácsival és Sanyi bácsival már legalább egy hete nem futottunk össze, nem kellett a "szervusz Ádám"-nál tovább várni, hogy az öreg Pí bevezessen egy újabb bölcsesség kacskaringós, de mégis lineáris labirintusába: "Ádámkám, ilyen fiatalon pörögni kell, nincs megállás, szét kell rúgni az életet, ide nekem az oroszlánt, meg az orosz lányt!"

Aztakurva, azért ez egy ilyen kis esti (vagy kisüsti?) vizitnél beütött a sör mellé. Legalább rövid már nem szükségeltetik. De az egyébként is tiltólistás, hétvégi töltény, csak kostenlos kell, meg kedden este amúgy sem lakkozzuk a gyomorfalat. Sűrűn...

Ezen jegyzetemet eszperente nyelven, "e" letterekkel vetem be.

Na egy kevés marhanyugtató és láss csodát! Eddig bírtam, a bazmeget csak nem írhatom bezzegnek... Szombat délutáni lazulda: vébé megint letudva (rímek ösztönösen jönnek). A Fifa '98 piacra dobásának 10 éves jubileumán körülbelül hatszázadjára nyerjük meg a kupát. Szeretjük. Sörökkel külön élmény.

Olaj meccsen további inhalálás, azt hiszem, hogy az est fénypontját egy hanyagul visszafeléacsarnokbólanyósüléseneldurrantott poénpetárdácska szállítja. A szituáció nem bonyolult, Béjé próbál kikanyarodni a Pókász-sikánból, mire megjegyzem, hogy "jobbról jó, balról meg... balról meg kérdezd meg Endrét." Sikítvavisítás, visítvasikítás. Aki tudja tudja, aki meg nem az nem, nevetni ér, csak nem szabad.

A Fregattban a szokásos népség: senki, aki számít. Berci, Ágnes, no Kutya. Ő azért nincs, mert nincs, de majd lesz. Addig észosztás, barmológiából és viccingből diploma, nem nehéz. Megismerem belülről a Fregatt személyzeti titokszobáját, mialatt küzdök kőkeményen kiképzem magam félrészegen sörtanból. Kes kedvet kap, negyed órányi lélegzetvétel, reccs. A csocsó emberfeletti küzdelmet hoz, leginkább az idegrendszeremmel harcolok, próbálom elvarrni a szakadozó szálakat...

Folyik, ami folyik, Parkingban villámlátogatás, valahol ki is kell, hogy folyjon, ami befolyik (ha van inhalálás, meg injektálás, akkor van outhalálás, meg outjektálás is?). Írben zárunk. Ez már bevett. Fasza volt az este, clinique happy.

Igen, ez abból a filmből van. Megint nincs evilági magyarázat a túlvilági címadásra, de hozza a szokott frappáns színvonalat. Vagy csak azt hiszem. Ez mégsem Anne Frank naplója...

Kedden ittam utoljára. Három nap antikábulat, holott ki a franc akarta? Én? No thanx. Apropó nótenksz. Bazmeg már egy jó éve, hogy Mokkával ébredek, de amivel ma próbáltak agymosni, azzal még John Rambót is megtörték volna. Emo for lájf, béjbe! Ja, kedd: barackvirágszín bort ittam az este. Itthon, magányosan. Vagy mégsem. Erre jó a fucksn fuckenger. ZZw betársult virtuálisan, oszt még koccintottunk is, de persze nem is. Hoz-é rozét, Hozé? Ez, de szar volt... (ZZw - nemtalálkoztunkmégdefogunk, szimpatizál Ewingtownnal, meg csizmaországiakkal és vannak nagy megfejtései, csak nem szereti a tejport és ezért kicsit nem jófej; amit iszik: sör, bor, vodka (a lista hézagos); kapacitás: szerintemókás)

Makulátlan aggyal hazafelé megint szabadjára eresztettem a gondolataimat: Miért van az, hogy ha valakinek a szemébe nézel az utcán, akkor rémületet, öléskényszert, vagy még a szemét sem látod? Közel a két méterhez is érnek meglepetések, általában lesütik a szemüket az emberek, de vannak a vasvillaszemű tagok, akik megpróbálnak már a puszta tekintettel is szájba verni. Aztán a nyuszik, akik igazából vasvillaszem-komplexusosak és végül cipőorr-addiktok, akiknek csak vízszintesen nézhetsz a kukkerjába.

Megoldás a közöny. Meg a bézból-ütő. Vicc.

Kevesen ismerik, de van egy kedvenc angol szavam. Én kreáltam (nem érdekel a kétmillió Yahoo!-s találat nagyokosok) még öt éve valami főiskolábanmégaztittamtrágyalé injektálása után, magyarból fordítva: picturelessness. Azaz képtelenség. Jóság.

Mert ugye egy kanna bor jobban feldarabol, mint a tetrahidro-kannab(in)ol.

Aki ismeri az univerzum legnagyobb életművészét (no egotrip!), a királyok királyát, miszter rákenroll detektívet, annak ezt a fenti mondatot nem kell bemutatnom. Aki meg nem tudja ki a csöcs az a Ford Fairlane, az basszon rá, neki csak jobb lehet... Nem tudom, hogy miért ezt adtam címnek, elég mocskos, de nem akartam olyan dumákat felköhögni, mint szeszem, faszom megáll és társai. Frappáns felvezető körre vágytál? Nesze bazmeg.

Tegnap inhaláltam egy ampulla meggyes házi eresztést. Finom volt. A szerkesztőségből hazafelé voltak kamuhaluim. Elgondolkoztam olyan dolgokon, amiken az épek klubjából nem sokan:

- miért mondta azt az egyik beszédében John F. Kennedy, hogy: "A madarak énekelnek vihar után. Az emberek miért nem tudnak örülni annak a kevés napsütésnek, ami az életben jut nekik?" (azt hiszem ez az egyik kedvenc idézetem az amerikai elnökök valamelyikétől...)
- miért pont az a banda írt dalt arról az emberről, akit a legjobban szeretek, akiket a zene világából a legjobban utálok?
- miért nem egyenlő négy a hattal?

Jeeez, ez túl nagyot robbant a fejemben. Dehát hallottam a bomba hangját, szóval a statisztikák szerint még életben vagyok...

Ma lepöttyent egy sör. KoRnflakes utána. Tejjel. Aha, budin alszok. Bevállalom brádör...

Szokás szerint Zöld ágra vergődtünk pénteken. Semmi extra, pár sör felett megint megbeszéltük az élet nagy dolgait, azaz tárgyaltunk a semmiről... Felüdülést ismét egy kis csocsó jelentett, Lász helyett viszont Danielson sziporkázott. A "kapussal hátra ne passzolj!" évezredes bölcsessége után hiénaszerű nyerítés, magamban el is mosolyodtam: bazmeg, ezért érdemes volt felébredni ezen az egyébként szutyokszürke, unalomünnepnapon...(Danielson - akit törött kézzel ismertünk meg és a kertipartijai világverők, meg még tesco-expert is, de nehéz mellette megszólalni, persze Morzsiért örök hála; amit iszik: bor, pálinka; kapacitás: voltál már a Kiskörei-víztározónál?)

Lecsorgás Fregattba. Jóhogy ott vannak Kutyáék, Ágnes ki sem látszik a sörből, meg a vodkából, meg úgy egyáltalán a szeszből. Nehogyaszidd, hogy nagyobb alkoholik, mint mi... Ő ott húzza az igát. Itt már felpörög az élet, a pult mögött számot adunk cirkuszi mutatványok tantárgyból. Először csak három citrom repül, utána rápróbálok a kockacukorra, de természetesen a cigi-chips-narancs kombó viszi a pálmát. Artistának még jó lennék. Ülj le fiam, egyes. Ezen addig mélázok, míg Ágnes be nem ránt a mélybe: az üvegben ott lapul a szellem, ő meg kiereszti. Baj, hogy Bolyhos kajszibarack a felirat? Az est további része buta picsák szövegelésénhangoskiröhögésselésleidiótázával telik, meg azzal, hogy Bercit zaklatom, mert lehet: Te okosabb vagy, mint egy ötödikes? (Ágnes - Kutyané, kocsmabútor, meg Blondie anyukája és különben is már majdnem hamiskártyás, meg citromdobáló, de örökvidám hepimarketingje van: úgy fültől-fülig non-stop; amit iszik: bor, whiskey (a pizzás sem eszik mindenféle pizzát); kapacitás: az sok, az sok lesz | Berci: katona, kocsmai ismeretség, nem tudok róla egyéb infót, illetve de: lakhelye a Fregatt és jó arc, na; amit iszik: SopronitnemdeBorsodit; kapacitás: hivatásos szeszeltakarító)

Írben zárunk. Dirty.

stuart dougal, tudod mennyivel többet ér nálad Nemecsek Ernő?

Két pohár Sangria (nem, nem ez a kedvenc piám) és két sör. Ezzel vártam Kutya társaságában a török-magyar háthameccset. És megint dühbe jövünk? Nem akarom kielemezni ezt a szonofabiccs skót görényt és a gyáva, pénzszagú ítéletét, de tegnap kis híja volt, hogy nem romboltam le a környezetemet a piros lap láttán... (Kutya - Kosa Péve és az afrodiziákumok tudója, akivel sznekkben keltünk egybe, meg még tud angolul is (leszt karesz of grent hill - last caress of green hell); amit iszik: sör, bor, pálinka, jäger; kapacitás: hosszútávfutó)

Hazafelé sem tudtunk másról beszélni, a világvége hangulatot csak Pali bácsi törte meg, aki éppen akkor balanszírozta magát hazafelé a Zöldből. A rejtekünkből még láttuk, hogy az öreg a körforgalom melletti fánál leereszti a savat. Végülis minek hazavinni, sok az a száz méter...

Kedden, napoknak tűnő órák, illetve háborúésbékényi győzködés után nyafi-Gery igent mondott. Zsófival klijó-taxi, meglepetés a köbön, Tesco a barátod. Sangriasárgadinnyésvodkával. Broáf. Mjúziktévé, hülyeségáradat, szomszédkiborítás.

Ez most megazanza, rövidke köpet, de nincs is kedv, meg most ezt csak azért csorgattam ide, hogy meg legyen örökítve, de másról kő írni... Pö!

Azon gondolkoztam vasárnap, hogy milyen létsík, melyik dimenzió az, amelyikben egy másnapos ember már rutinszerűen fájdalomcsillapító plusz sör kombinációval ébred... Aztán rájöttem, hogy ez nem a Sziget és én nem is vagyok szarul, pedig...

Pedig akár úgy is érezhetném magam, mintha mondjuk saját magam árnyéka lennék valami falra égve egy atomrobbanás után. Az, hogy egy kocsma becsődölt volna a Kesivel elfogyasztott mennyiség prezentálása után, nem kifejezés. (Kesi - legalább olyan hülye, mint én, meg igazi rákenrollarc is, meg nem lehet vele telefonon letöltésekről beszélni és már féligpestipardonmellettlakó, de szereti az enbíjét, persze már ő sem hínárhaj; amit iszik: sör, bor; kapacitás: felháborító)

Meccsnap, ilyenkor kell az üzemanyag, ha buknak a csapatok, akkor is eljárjuk az esőtáncot, ha meg nem, akkor meg azért indul a szesz-o-meter. Hungáriát Sangriával, illetve inkább sörrel, mert sörre bor bármikor (természetesen a borra sör bármikor ugyanúgy megállja a helyét) és még lesz egy Fradi-MÁV is. Anyám jótékony, ámbár feltűnő hangsúllyal adta tudtunkra, hogy kezd kiütközni a hatás, de jeleztük neki, hogy ez csupán délibáb. Aztán Kesi elejtett egy mondatot, amitől már én is gondolkodóba estem. Valahogy így hangzott: "Sajtó-ablak helyzet." Hoppá, jóreggelt, good morning, itt fennforgás van, a röhögés akkor dörren a felszínen, mikor elmagyarázza, hogy a sakk-matt és az ajtó-ablak összeolvasztása nyomán keletkezett a brand new szösszenet. A szisszenet meg a sörök kibontása után...

Beteleportáljuk magunkat a szolnoki metropolis fényei közé. Fregatt, Ír, ez itt Istenfalva (copyright by Lász), Írországban beragadunk Kesivel, Csabival, meg Zsortival, hogy a Németh család csajkommandójának nagyobbik egykettedéről már ne is szóljak. Pedig lehetne...

Hazafelé még Mexicana, itt a toast-szendvics mellett csak Zsorti agylágyulására érdemes bötűket fecsérelni. Aranyos volt, na. A rózsaszín pulcsi már magában irigylésreméltó, de ahogy a gazdája kinyitotta a plázás tizenhároméves kislányok durcizsákját, az maga volt a tünemény.

Ugye már nem haragszol?

Megélhetési shoppinggal indult a nap. Így szokott. Kell a kraft, hogy lebirkózd a nihilt.

Négyfős banda, ami néha ötfős, startolt át Spar(tá)ba. Kakaó, kifli etc. A pénztári sorbanállást minden nap mini-auswitzi csekkolásként éljük meg. A maira ez különösen igaz volt. Gery és Zsófi már egy padon hesszelt, mi meg Líviával még mindig a sörben... akarommondani sorban csöcsöltünk. Aztán rápislantottam a 4-es pályára, ahol egy, a gyerekét babakocsiban tologató anyuka éppen ájuláshoz készülődik. Aztán rohanás, elsősegély kisujjból, éppencsak nem kezdtük lélegeztetni. Lábemel, nyelvmegnézhogynemelenyelődött, vízhozcukrositalhelyett, beszéléshozz. Egy-nulla-négy betárcsáz, két percig beszélek a telefonoskisasszonykával, míg végül egy ilyennel intéz el: "Megnézzük az esetet."
Bazd meg. De ezt már nem hallja. Kiérnek a (vörös)keresztes vitézek alig 10 perc alatt. Ha a vércukor helyett egy szívroham zuhant volna, akkor ez az anyuka bizony már csak tepsiben hagyja el a helyszínt...
Egy öreg néni viszont nyugtázta a segítségünk láttán, hogy "bizony, jó, hogy ilyen fiatalok is vannak". Hopp, köszi, ez jól esett, vállamat nem érné fel a mama, de ez is megteszi. Hátha olvassa a blogot... (Lívia - szomszédpadtárskollegina, de gépgrafikailag expert és azt hiszi, hogy azért, de ennek ellénére sem tudja jobban a zangolt, mint én és már az x-boxomra fáj a foga, pedig az még mikorhol; amit iszik: ööö... bor, csajfosok; kapacitás: hely van)

No, de a lényeg (azon kívül, hogy a kacsák előtt legyen víz), hogy a nagy happenning adrenalint agybafecskendező mivolta végett, ismét ráfanyalodtunk Geryvel a karamellkatasztrófára. Reccs! Emellé bereccsent még egy ebédmellégútbesszerkábítószer. Gösser, na!

És a nap vége még igen távoli bolygónak hat...

Valahogy úgy vagyok ezzel a bloggal, mint hülyegyerek a játékával. Illetve reménykedem abban, hogy csak eleinte. Mert nem tervezem kukába dobni a blogdolgot egy-két nap után, de amint látszik most még napi három töltényt is betolok a puskába.

Vagy csak sokat iszom.

Korábban már említettem, hogy a Sangria megpihent a lábaim mellett, amíg a mai nihilt kierőszakoltam magamból a szerkesztőségben. No, nem ő volt az első, akit sikerült inhalálni. Kezdődött délelőtt egy harsány Gery csatakiáltással: "Lökjünk Zsófi pálinkájából!" Nebassz, merhámiér? Löktünk. Amikor acetonban feloldasz egy levél Kalmopyrint, annak lehet ilyen íze... Kerestem a kiutat, de nem volt, ez az elkaramellizálódott csavarlazító magával rántott valami rohadt egy helyre. Ott derült ki, hogy az áru mézes. Kösz, azt nem mondta senki, hogy a méz belerohadt a párlatba. Túléltük. (Gery - kolléga és kettecskén ostromoljuk délben a kajáldákat, meg ő barnaszósz-imádó és különben is egy húron pendulum, de jó arc, mert érzi a nihilt és nem tud mit kezdeni magával; amit iszik: sör, bor, pálinka, csajfosok; kapacitás: nem üti meg a szintet | Zsófi - kolléga és ezek itten ketten szomszédok, meg tetováltdenagyon és -ságosságos, -ségességes, de van macskája; amit iszik: bor(ról tudok); kapacitás: van)

Ebédre nem vágytunk se megutált tarhonyára, se szószoshúsra Cratos-módon, szóval könnyed, ámde bevált metódushoz folyamodtunk és berúgtuk a Mexicana ajtaját, triplaszenyót enni. 160 forintszorkettő és egy korsó kecskesör. Agyunk formalinban, szivacs. Kecsóra menet elvettem a Sangria szüzességét, de úgy magamévá tettem azt a 15 decit, hogy még visszaútra is maradt. Egy kicsi. Olaj lepörgött, megvolt az első siker, helóhurrá. Hazafelé kiszűrtem a maradékát a spanyolbornak, de a hosszabbítás elmaradt, mindenki alszik, rápihen a péntekre. Csak én nem?

Segítség! Szemez velem egy üveg bor. Garat-harakiri...

Az évad első Olaj meccse. Még csak felkészülési, de minket is felkészít.

Ti nem tudtátok? Egy újabb megdönthetetlen indok a sakálkodásra...

A boltban rákészülök a Gazdavár Kupára, Kecsó felé menet egy 1,5 lityis Sangria próbál a lelkemre beszélni. Azt hiszem hagyni fogom. Engedelmeskednem kell. Remek lesz. Világvége blues, de majd csak itthon. Ugye megyünk a Zöldbe utána tettestársak?

Egy szokásos hétfő estének indult. Minden hozzávalóval együtt. Ott volt Lász, ott volt Miki, ott volt a sörünk, fröccsünk, boroskólánk. Szédület.

(Rövid bemutatás, ha más is olvasná, nem csak az idióta haveri kör:
Lász - a gádfádör, a külön bejáratú zsarumágnesünk, akit a baleseti sebészeten már törzsvendégként kezelnek, szóval minden rossz elszenvedője; amit iszik: sör, bor, tequila, az utóbbi időben pálinka is; kapacitás: nincs limit | Miki - a telefonfej, aki problémamegoldó és az üzletben Lász jobb keze, a disztribútor, aki még a szaros gatyádat is eladja, ha hagyod mobilozni; amit iszik: sör, bor, whiskey, pálinka; kapacitás: kettő helyett)

A Zöld kocsma ismét győzött. A Zöld kocsmát eddig még senki sem győzte le. Egyedül csak Pali bácsi tudná, de ők együtt vannak. Ide járunk már csaknem két éve. Tetszik nekünk, mert sok a nyugdíjas, jópofák és itt minket szeretnek, úgyhogy nem adnánk semmiért. (Pali bácsi - majdnem azóta a Zöld bútora mióta mi megszülettünk, mindenkinél jobban tud mindent és mi vagyunk a kedvencei; amit iszik: sör; kapacitás: mennyi víz van a Balatonban? | Kindi: Pali bácsi kutyája és öreg és asztmás és ha bekakkant a kocsmába, akkor Pali bácsi fogja és elvonul vele, meg egy vécékefével a budiba - ne akard tudni mi történik ott; amit iszik: csapvíz; kapacitás: nagyobbat köpök)

Kezdődött minden makaóval. Mert muszáj kártyázni. Ez a Zöld, érted? Mindenki fájerezik, ultizik, mi meg makaózunk. Azért kemények vagyunk. Elég annyi, hogy közben megjött Csabi és Zsorti és ez így már több volt a soknál. Ezt érezte előbbi is, mert 3 perc tartózkodás után megpattant. Utóbbi pedig megpróbált nemalkoholt fogyasztani, ami a Zöldben még összejött. Mi meg Lásszal sört és fröccsöt töltöttünk Miki vinecoke-jába, szerinted? Beszéltünk vicceseket (főleg én) és nagyon nem vicceseket (főleg a többiek), aztán egy külső hatásnak engedelmeskedve az iskolakezdés első napján rápróbáltunk az egyébként is hihetetlenül túlzsúfolt szolnoki hétfő éjszakára. Csak előbb még beugrottunk Szemyhez. (Csabi - ő az egyik csaj, akinek a kezéhez van nőve a slusszkulcs és különben is gándzsekket hallgat, meg gyúr, de nem csúfkopaszjeti; amit iszik: Bedeko, ivólé; kapacitás: antialkoholista gyomor, szóval... | Zsorti - ő a másik csaj, aki néhadeakkorcsakúgy és Lütyője van, meg a Dalai lámát is ki tudná hozni a sodrából; amit iszik: sör, bor, whiskey, pálinka; kapacitás: azt hiszi, de egyébként | Szemy - a tag, akivel nem sokszor találkoztam, de tetovált, meg emós akar lenni és lehet hányni a lakásán; amit iszik: csakajäger; kapacitás: fingod sincs)

Szóval Szemy és a kiszuperált garázs-lak: Lász decivel hörpinti a Tokaji Furmintot, kétliteres nyálnyelés választja el a hányikától. Akkor oké, mi továbbállnánk. A zsarumágnes persze odahúzza a fakabátokat, dehát miért pisálok az utcán, sörrel a kezemben? Sebaj, engem nem szoktak elkapni, most is elszöttyög mellettünk a Passat, bezzeg, ha Lász, de ő most nem.

Gang. Csocsó. Sok menet, megy a gólvágás, ez egy másik liga arcok. Az öreg Sunset Strip rock'n'rollerek a máriszokZsorti és a márnemkéneinniMiki ellen. Amíg Lászra rá nem jön a vastag fosási inger. A Gangben?! Szolnokon nincs még egy ilyen retkes budi. Láttad a Trainspotting klasszikus, Renton lemerül a water closetben jelenetét? Szart se láttál, az a Hilton. Így Lász a csajszektort választja, a szarszag meg minket. Mindegy, nagy pisztolyunk van. Megint csocsó. Máshogy. Hogy? Hát úgy hogy Lász próbál védeni, Zsorti meg csatárként megy az idegeimre (Mikit nem említem, valami olyasmiről motyog, hogy "ketten lennénk a haverommal", meg "estére", meg "hét óra". Ki érti ezt?) El is pattan néhány húr, mennek az agysejtek után. A kukával büntetek. Próbálok. Zsorti azonban elhárítja a felé repülő szemetest, így Lászon landol minden.

És itt, itt robban a bomba, a visszafordíthatatlan röhögőgörcsöt előidéző mondat. Lász a csocsóasztalra köp egy embereset és mondja: "Ha rámdobod a kukát, leköpöm a bútort!" Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik. Ordítvaröhögés jön, ezt már nem lehet bírni... Persze Lász szokás szerint még megpróbál javítani, mert két nyerítés között visszakérdezek: "Mit csinálsz Lász?" Érkezik az ellentmondást nem tűrő válasz: " Ha rámdobod a kukát, leköpöm a... a... a berendezést!!!" Utoljára talán a Kroki büfés esetnél röhögtem ilyen jót (erről talán majd egyszer, egy retro-birkaságok írásban).

Az est további része unalomba fullad, Lász még megpróbálja Jézus mellett megtöcskölni Mikit, Zsorti olyan hazafutást produkál, amit még Mickey Mantle is megirigyelt volna, Mexicanában szendvicsek, finomak, 160 forintosak, Lász alszik, Mikivel egy pillanatra összenézünk, hogy esetleg otthagyjuk, a telefonja úgyis ébreszti. Aztán nem és így hazabotorkálunk. Az idő nem opció, direkt nem is említem. Megint túl vagyunk egy szép estén, de nem kell sokat várni és újra szabadjára engedjük a szörnyeteget...